no, mivel megígértem hogy írok majd néha rövidebb-hosszabb beszámolókat, tartom a szavam és írok most egy kis esti mesét hogy mi és hogyan volt és van most.

először is, nem aludtam egy kurta órát sem csütörtök éjjel, sejtettem hogy ez lesz, szóval nem is húztam fel magam. a búcsú csak kicsit volt könnyes, a becsekk sima volt, bár biankát jól átmotozták. szerintem ez ferihegyen a liszt ferin valami különleges szolgáltatás az először repülőknek. úgy egy negyed órát elbámészkodott a városon alattunk aztán a felhőkön, de aztán mindketten bealudtunk. hiába, ha zúg vmi motor a seggünk alatt az elalvást jelent. de ennek is vége lett, én már vhol hollandia felett kezdtem majdnem könnyezni, de meg kellett mutatnom mennyire erős vagyok, így inkább kiröhögtem magam, ez se volt kevésbé jó. leszálltunk szépen, semmi para nem volt, aztán szépen buszra szálltunk, szóltam bincinek h majd figyelje a psv eindhoven stadiont ahol nemzetünk szemefénye, kiváló futballistánk dzsudzsi rugdalta a labdát. annyira nem volt rá nagy hatással :D az eindhoveni pályaudvaron beteljesült tomtommal fixált találkánk, megakadályoztuk pár órája meglátogatását, feltöltötte a telefonunkat mert én rohadtul bénáztam. mégegyszer köszi tt! rángattuk a pitsa nagyon nehéz bőröndjeinket, bincié egyébként valószínűleg már a repülőn megsérült, bredában már szépen el is akarta hagyni az egyik kerekét. szerintünk már kuka. már csak ‘evil luggage’ a neve, bár almaként kezdte. fél 2-es vonattal aztán szépen elindultunk a végső állomásunk felé, bianka 10 perc után úgy bealudt hogy mikor megpróbálta felkelteni hogy elmegyek pisilni, figyeljen a cuccokra - nem azért h bárki el tudta volna vinni, hanem h ne kezdjenek el önállóan mászkálni egy-egy gyorsítás-fékezés kombónál - hogy már azt hittem elájult. esküszöm félig nyitva volt a szeme, először azt hittem néz. végül megérkeztünk, lecibáltuk a cuccokat a vonatról aztán hosszú mászkálásba kezdtünk, mivel ricardo, az egyik couchsurfinges hostunk ugyanis dolgozott fél 7-ig. csakhogy aztán össze kellett szedjen minket a főtérnél, mert binci bőröndje végképp feladta. vele kalandosan bár de eljutottunk az epelenberghez ahol laknak a barátnőjével sammyvel, abban a házban van a lakásuk ahol csilla lakott bredai tanulmányai idején. jó volt újra látni a környéket, de a lakás kicsit szaladt. ja meg a negyediken laknak. de ritka kedves emberek, mindenben segíteni akarnak, egyik itat-másik etet. no de innen tovább kalandoztunk a 2 royhoz. pontosabban ráparancsoltam h szépen kocsiba aztán jöjjön, mert ezt a bőröndöt már nem visszük lábon sehova. jófej ő is nagyon, még mielőtt elment bulizni, mert látta hogy mi bizony ilyesmire már képtelenek vagyunk, azért adott 1-1 sört. meg nagyon akart becherovkázni, de ez már nem jött össze :D

szombaton 1-kor találkoztunk ricoékkal, úgy volt lesz kölcsön bicó de az nem lett mert azok is elszaródtak. sebaj még egy gyors bicó-bolt csekkolás (drága bazdmeg) és albert heijn, aztán elmentünk a galdersewegre egy kis tóhoz, aztán onnan nem messze egy big picknik partyba. elég messze volt, de mi utasok voltunk a csomagtartón, szóval nekünk annyira nem volt hard. viszont szegény sammy háta majdnem belerokkant. sebaj egy jointtal meggyógyította. a party olyan volt kb mint egy mini fesztivál, kvázi egy kertben volt, kb 80 ember. itattak minket szépen, sör, bor, whiskey, persze rico mondta h nem akarja cipelni vissza szóval igyunk. aztán jöttek a rohadt nagy villámok, de még táncikáltuk kicsit, fél percenként viszont hajnali világosság volt már, rico elfáradt úgyhogy bicóra pattantunk. már a városban voltunk a macdoban mikor komolyan esni kezdett. kis tinibuborékok ugráltak be az ajtón teljes partypuccban, majd próbáltak távozni mekis szatyrokkal a fejükön. elég vicces látvány volt.innen viszont már nem mentünk tovább, bár sammy nagyon meg akart mutatni egy helyet, de fázott, így búcsút vettünk egymástól. szerencsére a 2 roy viszont 2 percre lakik a macdotól, és 2 számú roy már itthon volt, így hamar hajmosi-fürcsi és irány az ágy. én olyanokat kómázok személy szerint h itt lőhetnének is, az se tűnne fel. 11kor nagy nehezen kimásztam az ágyból aztán gondoltam elmegyek a közeli albert heijnba de bebuktam, zárva van itt minden vasárnap, így meki reggeliebéd lett. ha tudtam volna h ma 2szer is ehetünk roy jóvoltából, nem eszem úgy tele magam ahogy tettem. jah merthogy nem sokat ettünk az elmúlt pár napban, mivel amin lehet spórolunk. és az amin lehet az most a kaja. de roy ma jó nagy vacsit csinált, a fele még a hűtőben mert nem bírtuk megenni. most elment dolgozni, nem tudom pontosan mit, mert valami elég komoly business munkája van. lehet kínaiakat itat a városban. a másik még nem ért haza.

ma már csak annyi történt hogy megbeszéltük ricoval h holnap elkísér minket munkát meg lakást kajtatni, meg újra hazavágta magát a notebookom töltője. de akkor zseni vagyok h megszereltem, ha csak ideiglenesen is. de legalább nem kell most erre pénzt kiadni, az eléggé nem tetszett volna. holnap nagy munka és lakás keresés lesz, kérek szeretettel mindenkit hogy tegye csuriba a kis kezeit értünk. most befejezem mert 2 számú roy hazaért és jó házigizda akar lenni, beszélgetünk. tsókjaim és öleléseim gyerkőcök

ui: ezek a holland couchsurfinges hostok… hihetetlenül jófejek. tényleg mindenben segíteni akarnak, ráadásul full idegeneknek. nem gondoltam volna h vannak itt ennyire jófej emberek. ez mindenképpen plusz pont hollandiának.

alig bírtam kikecmeregni az ágyból. sőt még fel is ébredtem hajnalban, ami az egyik legidegesítőbb dolog hétfő reggel. jól fel is qrtam rajta magam, kb 5 percre. aztán megint kóma, de 8.40-kor nem adtam magamnak több kegyelmet, fel kell kelni, neki kell állni a napnak (bianka persze őrjöng, mert ő már a 3. szundi-lenyomás után is ébren vt, holott nem akart, én meg még az 5. után is visszaalszom. legalább nem késik el…). mikor ezt írom, 9:39, már megreggeliztem. legalább. sajnos az energiaitalom még nem ittam meg teljesen. de ha végeztem a nyomorulttal, neki szaladok a dolgoknak. pl. összerakom a hnapi buborékot. kieszelek vmit apu ajándékának (ma van a szülinapja, de eddig nem jutott eszembe semmi igazán használható ötlet). visszaviszek egy könyvet a könyvtárba. mielőtt aktiválják a rendetlen kölcsönzőkre rászabadítandó, 3 fejű sárkánygyíkot. vagyis mielőtt az összes könyvtáros néni, fröcsögő nyálú szörnyeteggé változna. azért majd mosolygok szépen.

megint azt vettem észre így reggel, hogy a fantáziám túl színes, a nyelvi korlátaim viszont túl nagyok ahhoz hogy összehozzak egy viszonylag jól érthető postot. legközelebb kipróbálom milyen részegen, aztán összehasonlító elemzést végzek. vagy nem. 

ebben az írásban majdnem minden az időről fog szólni, ami meg nem, az talán csak látszólag nem, közben meg mégis. vagy nem.

kicsit régen írtam utoljára tumbli-bejegyzést, de hát nem csak időm nem volt, de gyakran netem sem, vagy netes kedvemben nem volt abban az időben, mikor lett volna netem. jajj de megcsavartam, és eddig még semmi értelme nem volt. az most jön: szóval ha már az idő a téma, arra mondják sokan hogy ugye minden sebet begyógyít, meg jó társaságban gyorsan telik, meg hogy vasfoga van és ólom lába vagy mi és hogy gyakran ellenünk dolgozik. az biztos hogy általában véve nem áll a mi oldalunkon. nem biztos hogy szándékosan, sőt, nem hiszem hogy az idő néha egy-egy embert így kipécéz magának, mégis valahogy mindig úgy van hogy bosszankodunk miatta. mert úgy érezzük hogy tudjuk mit kell tennie, és hogy ő is tudja hogy mit kéne tennie, és teszi is csak valamiért direkt lassabban. őt meg sürgetni nem lehet, mert végül is az időt sürgetni paradoxon. de ha még csak meg is próbáljuk, az lesz hogy végül ő sürget minket, itt-ott kicsit visszacsap, hogy tudjuk hol a helyünk. és maradunk egyedül a várakozás, a hiány, az izgatottság, a boldogtalanság vagy akármi más érzéssel marakodva, mintha össze lennénk zárva vele egy hegytetőn lévő kicsi házba, ahonnan egyedül nem tudunk lejutni, de nem tudjuk mikor jön a segítség - az az idő - , csak azt tudjuk úton van. eleinte idegtépő minden másodperc, remegő kézzel, dobogó szívvel mászkálunk fel-alá. aztán süppedünk lejjebb  és lejjebb, aztán azt vesszük észre h már csak az idő amire gondolunk, az eredeti probléma, valahogy már elült, ott van még, de megszoktuk, elfogadtuk hogy várni kell, vagy megszokni a változást. és akkor rájövünk, hogy na ezt csinálja az idő. de már megint nem tudjuk hogy hogyan.

ma megszegtem a saját legfontosabb szabályomat a vasárnapra vonatkozóan. de egy délben érkezett telefonnak köszönhetően (ami a nagymamám által kezdeményeződött), legalább nem annyira mint ahogyan eleinte terveztem. ugyanis én olyan terveket szőttem, hogy ma, azaz vasárnap, 5 oldalt fogok megalkotni kicsiny szakdogám testéből, értsd: oldalaiból. Ez pedig tudom, egy rohadt nagy vétség lett volna a vasárnappal szemben, ami mint tudjuk a csak semmi hasznosat, vagy értelmeset ne tegyél nap. csak hogy úgy néz ki, ez az egyetlen nap is közben, amikor más, általában borzasztóan értelmetlen dolgok ne kötnék le a figyelmem. egyszerűen képtelen vagyok koncentrálni. és nem tudom hogy ez a félelemből fakad, vagy abból, hogy az utolsó percekig nem érzem igazán a nyomást, tehát mégsem félek még igazán. mindegy is, a lényeg hogy szenvedek és gyürkőzöm és próbálok értelmes mondatokat alkotni, úgy hogy azt ne csak én értsem hanem mindenki más is, hogy az agyam ne pörögjön gyorsabban mint ahogy a kezem ír, mert akkor elfelejtem amit akartam, de ne is üljek fél-egy órákat egyetlen leütés nélkül és közben vonjam kétségbe mindazt amit eddig írtam, sőt mindent amit életemben írtam, sőt hogy én már valóban megértem erre az egészre. ez utóbbit egyébként is percenként kétségbe vonom.

no de mint már utaltam rá, ez az 5 oldal nem nagyon jött eddig össze. annyira nem, hogy ma szakdogácskám bevezetése egyetlen oldallal bővült. ennyivel lett ma hosszabb. ráadásul azt hiszem ennyi, eme két elkészült oldal, elég is bevezetésnek, de nem igazán tudom hogyan kéne folytatni. remélem minél előbb rájövök. lehetőleg qrvagyorsan. elnézést.

az első oldal meglétének boldog tudatában délután elindultam könyvtárazgatni. 

első sokk: a tőlünk 3 percre lévő szabó ervinben semmi nincs

második sokk: a központiban van pár dolog, jópénzért áthozzák ha már oda nem iratkozok be (nem volt nálam 4000 ft az összes könyvtárukba jó bérletre), akkor ezt a könyvenként 700 ft-ot hát igazán… de hozzájuk is majdnem 1800 ft a beiratkozás. 

de eddig semmi baj 

csak hogy aztán jött a harmadik sokk: 2200 ft félév a mome könyvtári tagságért. a fénymásolás emelett nevetséges összeg volt, le sem írom olyan kicsi.

így ugyan a 2 könyvért az 1400 ft-ot csak holnap fogom fizetni, de a szakdoga csak ma, már cirka 4000 ft-omba volt.

szuper.

bigheadbarna asked: Adj nevet neki...

még nem vagyok valami nagy király ebben, ráérünk arra még.

egyszerűen nem hagyhatom tumblibejegyzés nélkül amit ma elkövettem. köszönhetitek ezt renátának, júliának és szilveszternek, hogy rászabadítottak egy horda elvetemült pofázógépet eme szegény kis világra a tumblr által, köztük engem is. de a legrosszabb hogy ők örülnek is neki hogy ezt tesszük, sőt élvezik! 

ha pedig ezt most mind végigolvastad, akkor jöhet a lényeg is :

MEGVAN A SZAKDOGÁM ELSŐ OLDALA.

öröm és bódottág, szóljanak a harangok, ha így haladok akkor már csak egy év. kár hogy 2 hónapom van rá. na elmentem könyvtárba munícióért. 

rá kellett jöjjek hogy ez a tumblár ez rosszabb mint a fész, mivel ha találsz vmi érdekeset akár a fejedben, akár internetországban, itt is rögtön meg akarod osztani, és meg is osztod, viszont még sokkal több szöveget fűzöl hozzá, elvégre itt megteheted mert ez egy blog, itt annyit pofázol amennyit akarsz. csudaklassz.